Horváth Pál 1956-ban végzett a kolozsvári Bolyai egyetem magyar nyelv- és irodalom szakán. Kinevezését a tordai levéltárba kapta, ahonnan egy év után sikerült áthelyeztetnie magát a tanügybe. 1957-ben került Besztercére magyar nyelv- és irodalomtanárnak. Gyerekkorától elhivatást érzett a nevelői pálya iránt, amit resicai tanítója, Veres Béla, majd az enyedi tanítóképző irodalomtanára, Vita Zsigmond tovább erősítettek benne. Élete végéig hálát és szeretetet érzett kitűnő tanárai iránt, hitte, hogy az iskola meghatározó útravalót ad diákjainak az élethez. Maga is igyekezett tovább vinni a nevelésben az enyedi Bethlen Kollégium szellemét: a széles látókörű művelődésre való ösztönzést, a népnevelés iránti elkötelezettséget, az erdélyi magyar kulturális értékek ápolását.

A sokszor átszervezett, különböző nevek alatt működő besztercei középiskola aligazgatójaként sokat tett a szórványvidék magyar oktatásának fenntartásáért, a diákok toborzásától kezdve a diákszínjátszás, diákművelődés támogatásáig. Tevékenysége miatt már 1960-tól a Szekuritáte látókörébe került, haláláig megfigyelték, lehallgatták, zaklatták. 1978-ban a Szekuritáte valóságos rágalomhadjáratot indított ellene azért, hogy megakadályozza aligazgatói kinevezésének meghosszabbítását – amit 1978 júniusában el is értek. Egyik fő vádpont az volt ellene, hogy az iskolát nem a diktatúra által propagált „hazafias nevelésre” használja, hanem a magyar irodalom és kultúra népszerűsítésére, a magyarságtudat fenntartására.

Diákjait továbbtanulásra ösztönözte, közülük sokan léptek nyomdokaiba. „Tanári munkájuk sommás mérlege: húsz végzett osztály mintegy hatszáz fiatalját tarthatják a tanítványuknak. Személyes hatásuk jele, hogy diákjaik mintegy ötöde a tanári pályát választotta. Beszterce-Naszód megyében mintegy százhetven magyar pedagógust számolhatnánk össze; jó felerészben a növendékeik voltak.” – írta Horváth Pálról és feleségéről Beke György „Búvópatakok” című, 1980-ban megjelent könyvében, amely Beszterce-Naszód megye népművelőiről szól.

Szervezője volt a besztercei kultúrház keretein belül működő, 1975-ben elindított magyar nyelvű Népi Egyetemnek, ahol számos tematikus előadássorozatot tartottak a város fiataljainak és az idősebb korosztályoknak, vendégül láttak olyan ismert erdélyi tudósokat, művészeket, mint például Gáll Ernő, Szabó Attila, Jakabos Ödön, Kászoni Zoltán, Gazda József és Gazdáné Olosz Ella, Incze János Dés, Banner Zoltán, Kányádi Sándor, Illyés Kinga.